A múlt héten egyszerre hat aneszteziológus mondott fel a budapesti Szent Imre kórházban a tarthatatlan munkakörülmények miatt. A távozók közül
Csurgai Annamária nyilatkozott akkor a TV2-nek, és elmondta, hogy nem volt sem elég nővér, sem pedig elég orvos ahhoz, hogy a munkájukat rendesen el tudják végezni.
Azóta többekkel is beszéltünk, akik korábban a kórházban ápolóként vagy orvosként dolgoztak, és ismerték a kiürült osztály működését is. Azt mondták, hogy a körülmények általában is nagyon nehezek a magyar egészségügyben, de a Szent Imrében a helyzetet különösen rontja a főigazgató, Bedros J. Róbert vezetési stílusa.
„Hogy csak egy példát mondjak: Bedros J. Róbert megtiltotta az orvosoknak és a nővéreknek, hogy a kórház folyosóján használják a mobiltelefonjukat, vagy pedig hangosan nevessenek. Úgy vélte, hogy ezek a betegekben rossz érzést kelthetnek” - mondta a kórház egykori dolgozója.
A Szent Imrét most elhagyó aneszteziológusok mind az intenzív osztályon dolgoztak, ahol már évek óta az országos átlagnál is rosszabbak voltak a munkakörülmények.
Hatalmas adósságot nyögött a kórház, amikor Bedros átvette az irányítást, és az új főigazgató be akarta bizonyítani, hogy le tudja dolgozni a hiányt. Egyik első intézkedéseként megtiltotta a nővéreknek a túlórázást.
Ez komoly feszültséget okozott az egész kórházban, és különösen az intenzíven, mert sosem maradt elég ember egyszerre az osztályon, hogy elvégezzék a feladatokat. A túlóra addig az élet természetes része volt, ami biztosította a szükséges létszámot. A túlórázók kiesésével sokan úgy érezték, hogy képtelenség megfelelő színvonalon ellátni a betegeket.
Közben többen méltatlannak tartották, hogy míg a nővérek nem túlórázhatnak az adósságtörlesztés miatt, addig a főigazgató a kórház által fizetett sofőrrel jár munkába.
Az aneszteziológusok csoportos felmondása előtt az intenzív osztályt vezető Fejér Csaba is távozott posztjáról. Többek szerint ez volt a döntő oka annak, hogy felmondtak az orvosok. Úgy érezték, ha a vezetőjük nem bírta a küzdelmet, akkor teljesen esélytelen, hogy bármi javulás történjen.
Átirányítás
A szakemberhiányt a kórházon belüli vetésforgóval igyekeztek enyhíteni. Többek között a reumatológiáról és a pszichiátriáról irányítottak át nővéreket az intenzív osztályra.
„Így nem lehet ott a létszámmal bűvészkedni, az ottani feladatokat nem lehet csak úgy beugrással ellátni. A rutin nélküli emberek sokszor csak plusz terhet róttak a stábra, hiszen mindent meg kellett tanítani nekik, és a kövektező nap már megint mások jöttek” - mondta egy egykori dolgozó.
Mostanában ezeken az osztályokon többeket úgy alkalmaznak, hogy havonta egy-két napot dolgoznak a Szent Imrében a rendes, másik kórházban végzett munkájuk mellett. Éppen ezért keletkezett ez a vicc a dolgozók körében:
Behoznak egy új beteget az intenzívre. Megkérdezi az egyik nővér a másikat: „Tudod hol van az injekciós tű?” „Nem, én is ma vagyok itt először.”
A helyzet nem sokkal könnyebb a sürgősségi osztályon sem. Úgy tudjuk, hogy az ottani nővérek közül többen is már a felmondási idejüket töltik.
A telefonokkal mindig baj volt
A kellemetlen légkört tovább rontották a főigazgató fenyegetései. Egy vezetői értekezleten például megszólalt az egyik nőgyógyász telefonja. A következő héten külön értekezleten jelentették be, hogy ha valaki bekapcsolt telefonnal menne legközelebb vezetői értekezletre, azt haladéktalanul elbocsájtják.
Ha viszont a főigazgató keresett valakit, akkor muszáj volt felvenni a telefont. Aki nem tette meg, annak írásban kellett másnap jelentést készítenie, hogy miért nem fogadta a hívást. A megalázó procedúra azokra is vonatkozott, akiknek szabadnapjukon volt kikapcsolva a telefonjuk.
Szintén rossz néven vették többen, hogy a kórház dolgozóinak a névkártyájukat beosztásuknak megfelelő színű szalagon kell viselniük a nyakukban: a kék az orvosok, a piros a nővérek, a zöld pedig a gazdasági munkatársak színe. A cél az volt, hogy messziről látszódjon, hogy megfelelő helyen jár-e az illető.
Figyelem! Mindenki szépen köszönjön!
A főigazgató körüli hangulatot jól jellemzi volt beosztottjai szerint, hogy az egyik első körlevelében részletesen leírta, hogy írásban hogyan lehet őt megszólítani: milyen címeket kell felsorolni, és hol mekkora szóközt kell hagyni a titulusok között. (Ezt a korábbi munkahelyén, Kistarcsán is hasonlóan akkurátusan előírta, szintén egy körlevélben.)
Belépése után külön értekezleten hívták fel a dolgozók figyelmét, hogy a főigazgató úrnak mindig előre kell köszönni, és aki még nem látta volna, az onnan ismerheti meg, hogy
„magas, jóképű, és az öltönyzakóját mindig vállra vetve viseli”. A kórház dolgozóinak aláírásukkal kellett minden héten jelezniük, hogy a főigazgató aktuális körlevelét már elolvasták.
Ebben a hangulatban teltek a munkanapok a Szent Imrében, és ezért különösen nagy a szakemberhiány a kórházban, állítják többen is. Bedros J. Róbert 2011 eleji kinevezése óta már több hullámban távoztak a dolgozók, az aneszteziológusok mostani felmondása csak azért válhatott üggyé, mert ezúttal valaki szólt a sajtónak a csoportos felmondásról. A budapesti kórházakban terjed a pletyka, hogy nem jó odamenni dolgozni, ezért nehéz pótolni a kieső embereket. A felmondott aneszteziológusok Csurgai Annamária szerint 240-260 órát dolgoztak havonta.
Általában is nagyon rossz a hangulat a magyar kórházakban, hiszen szinte az összes intézményben súlyos létszámhiánnyal küzdenek. A nővérek és az orvosok is tömegével mennek külföldre. Ebben a közegben a feudális hangulatú vezetési stílus különösen rosszul érintette az itthon maradókat.
Bedros J. Róbertet 2001-ben nevezték ki először kórházigazgatónak, akkor a BM-kórházat bízták rá. 2005-ben került Kistarcsára, a Flór Ferenc kórház élére. A 2010-es kormányváltáskor felmerült, hogy ő lehet az Állami Egészségügyi Központ vezetője, azonban Hende Csaba vegül nem őt nevezte ki. Helyette sikeresen pályázott a Szent Imre élére. Tavaly Pintér Sándor arany gyűrűvel tüntette ki. Alapítója és egyben vezetője az elhízás ellen küzdő Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaságnak. Amikor távozott a Flór Ferenc kórházból, akkor volt beosztottjai közül többen együtt mentek templomba, hogy közös imádsággal köszönjék meg a változást.
Forrás: 444.hu
